Néprajz Program leírása

A Debreceni Egyetem (korábban KLTE) Néprajzi Tanszékén közel hét évtizede folyik néprajzkutatók, kulturális antropológusok képzése. A doktoráltatás ennek megfelelően a kezdettől fogva szorosan hozzátartozik a tanszék munkájához. Természetes tehát, hogy az itt diplomát szerzett kutatók – és a másutt végzett néprajzosok is – egy idő után jelentkeznek a doktori cím megszerzésének igényével. Ez az oka, annak hogy a viszonylag kisebb hallgatói létszámhoz viszonyított arányukat tekintve tanszékünkön a doktor PhD. fokozatot szerzők száma nagyobb, mint más, túlnyomórészt tanárokat képző szakokon. A tanszékünkön folyó doktorandusz képzés tehát több évtizedes doktorálási, kutatási és tudományszervezési tapasztalaton nyugszik. Évtizedek óta szereznek nálunk doktori címet a néprajztudomány magyar és idegen anyanyelvű külföldi szakemberei. Az utóbbi két évtized éves átlagában évente 2-3 egyetemi védésre és 1-2 habilitációs eljárásra került sor.

Doktori programunk a Kárpát-medence térségét középpontba helyező kelet-közép- és délkelet-európai néprajzi kutatások már 1949 óta meghatározzák a tanszék tudományos kutatásainak irányultságát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy intézetünkben folyik a legrégebben a téma kiterjedt kutatása. Ennek eredménye az a több mint 350 kötet, ami az eltelt időszakban tanszékünk gondozásában megjelent, nem beszélve arról a több ezer szakcikkről, amelyet tanszékünk munkatársai, ill. az itt végzettek, itt doktoráltak programjainkba belekapcsolódva jelentettek meg itthon és külföldön.

a) Népek, régiók és kultúrák Közép-Európában alprogram

A „Népek, régiók és kultúrák Közép-Európában” című doktori alprogramunkban a fenti hagyományokhoz kívántunk csatlakozni oktatási, továbbképzési programmá emelve eddigi kutatásainkat. A doktorandusz képzés eddig is jó lehetőséget nyújtott arra, hogy a doktori fokozatot nálunk megszerezni kívánó szakemberek ismereteit a magyar és a környező népek kultúrájáról az egyetemi oktatás követelményrendszerén túl elmélyítsük, s hogy az itt doktorált szakemberek a térség problémáinak etnikai–vallási–kulturális gyökereivel tisztában legyenek. Ezen túl a már megszületett értekezésekkel tudományos szinten is hozzájárultak e kulturális gyökerek teljesebb feltárásához. A meghirdetett tárgyak oktatói elsősorban az érintett térségben élő népek és kultúrák közötti évezredes kapcsolatokról, kapcsolódási pontokról, a közös kultúrjavakról és etnikus specifikumokról tartják előadásaikat a népi kultúra minden ágában. A széles választék eredménye, hogy jelentős az érdeklődés doktori iskolánk iránt.

Programunk eddigi célja is az volt, hogy a doktori fokozat megszerzése a Kárpát-medence és az azt körülvevő térség etnikai, etnokulturális viszonyairól, valamint vallási kultúrájának sokszínűségéről széleskörű és elmélyült ismeretanyagot nyújtson. Napjainkban a térségben zajló történelmi, gazdasági, mobilizációs illetve technikai hátterű események – a globális és lokális kultúra mintázatainak viszonya és alakulása – különösen aktuálissá teszik a kérdéskört. Természetesen e népek közé sorolandó a magyarság is. A magyar kultúra azonban a program oktatási részében viszonylag kevesebb figyelmet kap, inkább a választható tárgyak között, és az értekezések témaválasztékában szerepelnek. Ennek oka, hogy az egyetemi oktatásunk alapfokú képzésében a magyar népi kultúra megfelelő súllyal szerepel. Képzéseink fókuszterületeként kiemelt súlyt helyezünk az átalakuló identitásminták vizsgálatára, valamint a földrajzi, történeti régiók, etnikumok, etnikai és táji csoportok, közösségek kulturális, társadalmi és természeti környezettel fennálló kapcsolatára.

Doktori programunk elméleti képzési keretei kiegészülnek a gyakorlatorientált, empirikus tapasztalatszerzésre koncentráló oktatási kerettel. Az elméleti képzéshez a doktorandusz és a témavezető által választott helyszínen végzett, a témavezető vagy más oktató által irányított terepmunka kapcsolódik. A programunkban arra is törekszünk, hogy a hallgatók külföldi ösztöndíjas programokba kapcsolódhassanak be, külföldi részképzéseken vegyenek részt. Tapasztalatunk szerint az ösztöndíjak több esetben a hallgatóknak a disszertációhoz szükséges külföldi terepmunka helyszíni bejárását és a néprajzi terepkutatás metodikájának elmélyítését, valamint a nemzetközi eredmények összehasonlítását segíti. Programunk a doktoranduszoknak – a képzési időszakban – a habitus megszerzéséhez szükséges publikációs tevékenységét segíti. Intézetünk magyar és idegen nyelvű publikációs lehetőségeket tud biztosítani hallgatói számára.  

 Népek, régiók és kultúrák Közép--Európában alprogram témakörei:

1. A magyar-szláv érintkezések kezdetei a Kárpát-medencében, a kulturális javak és a szókincs, az interetnikus kapcsolatok történeti kérdései és a szlovák nép kialakulása, magyar elemek a szlovák anyagi kultúrában - gazdálkodás, táplálkozás stb. -. Interetnikus kapcsolatok a folklórban, az átadás-átvétel történeti kérdései.
2. Az árucsere mint a népek közötti kapcsolatok primer formája, migráció és a javak cseréje, vándorárusok, kereskedelmi útvonalak és kulturális kapcsolatok. Görög, bosnyák kereskedők, bolgár kertészek, szlovák fazekasok, drótosok, üvegesek, viaszosok. A vásárok folklórja, a kereskedelemi centrumok jelentősége.
3. A néprajz mint a múlt és a jelen kutatásának tudománya. A hagyományos paraszti kultúra végnapjai, tradíció és ipari társadalom, a hagyományok átstrukturálódása. A gazdálkodás hagyományos formáinak újjáéledése Közép-Európában a rendszerváltás után, folklór és tömegkommunikáció.  
4. A népi erkölcs alapkérdései, munkaerkölcs, etnikus specifikumok az anyagi javakhoz való viszonyulás terén. Többnemzetiségű települések gazdasági és társadalmi képe, krízishelyzetek az együttélés során, egyházpolitika, nemzetiségi politika és népi társadalom, a deviancia mint etnikus specifikum, foglalkozási ágak mint etnikus specifikumok, az etnikai és vallási tényezők szerepe a társadalom tagozódásában. 
5. Etnikus különbségek és vallások integráló ereje, etnikus vallások - nemzeti vallások. A keleti és a nyugati kereszténység határvidéke. Egyházszervezet és helyi társadalom. Etnikai és vallási vegyes házasságok, etnikai és vallási endogámia összefüggései, vallás és demográfia.
6. Az ősfoglalkozások és a Kárpát-medence népeinek történeti kérdései, etnikum és településnéprajz, hagyományos gazdasági ágak Kelet-Európában és a Balkánon, munkaeszközök típusai és azok elterjedése.
7. Népművészet és etnikum, művészeti ágak és nemzeti szimbólumok, motívumok vándorlása, népművészeti centrumok, díszítőművészet és „nemzeti”viselet. Népművészet - háziipar - turizmus.
8. A gasztrokultúra hagyományos formái a Kárpát-medencében, táplálkozási és etnikai régiók találkozása, a hagyományos táplálkozás időbeli rétegei, ételek és nyersanyagok. A hagyományos ételek mint nemzeti szimbólumok.
9. Irányzatok a XX. század második felének európai néprajzában. Néprajz, európai etnológia, kulturális antropológia, kulturális ökológia, szociális antropológia. Az európai népek XX. századi vizsgálata. Népek, népcsoportok, nemzetek, nemzetiségek etnikai és kulturális gyökerei.
10. Hagyományos kultúrák közötti kapcsolatok formái. Átadás- átvétel, migráció, diffuzió, kolonizáció, etnikai asszimiláció.
11. Az etnicitás története. Történeti kérdések. Etnicitás és állam Etnicitás és nacionalizmus. Etnicitás és geopolitika A versenyelmélet. Etnikai konfliktusok Az etnicitás napjaink néprajzában és kulturális antropológiájában. Az etnicitás esszenciális és konstruktivista felfogásának ellentéte. Etnicitás „mérhetősége.”
12. Az etnikum-kutatás terminológiai kérdései, etnosz, etnikum, etnikai csoport, táji csoport fogalma. Nemzet, nemzeti kisebbségek kérdése. Kulturális areák, a népi kultúra areális tagolódása. Kistáji, regionális, kulturális, lokális identitás.
13. Magyarok Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában. Magyarok a Kárpát-medencén túl.
14. Nemzetiségek a történeti és a mai Magyarországon. Német, szlovák, román, ruszin,  szerb, horvát, szlovén, cigány és zsidó nemzetiségek, nemzeti kisebbségek néprajzi jellemzése, kulturális csoportjai. Az etnikai kisebbségek néprajzi ismérvei, kritériumai. Magyarországi szórványok (görög, orosz, lengyel, arab, kínai). A bevándorlás, a migráció és a menekültkérdés néprajzi, antropológiai vonatkozásai. Néprajz a menekülttáborban.
15. Közép-Európából a XIX. század óta több hullámban milliószámra választották maguknak új hazát az emberek az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában. Emigráció és magyar hagyományok továbbélése. Asszimiláció, akkulturáció.
16. A balkáni népek néprajzi elemezése.
17. A szlávok. Kiemelt szerepet kapnak a szlávságon belüli kulturális és etnikai csoportok.  A szláv etnogenezis kérdése.
18. Népzene és néptánckultúra vizsgálata. A néptáncmozgalmak és a paraszti tánckultúra hagyományrendszerének kutatása.

b) Kulturális ökológia alprogram

A kelet-közép-európai népek etnikai–vallási–társadalmi környezete mellett jelentős hatást gyakorolt az itt élő népek kultúrájára a természeti környezet is. A kulturális antropológián belül az utóbbi évtizedekben jól kivehető irányzat, a kulturális ökológia a természeti környezet felől érkező, a műveltséget ért hatások kutatására vállalkozik. A korábbi gyakorlat szerint a kulturális ökológia elsősorban törzsi társadalmak működését vizsgálta, de a lehetőség adott és egyre nagyobb igény is mutatkozik az agrártársadalmak és az ipari társadalmak ilyen irányú vizsgálatára is, nem beszélve a klímaváltozás kihívásaira adandó kulturális válaszok, életviteli stratégiák átrétegződésének kutatásáról. Az alprogram a lokális kutatás szintjén kíván rávilágítani a természeti környezet változása és a kulturális minták átalakulásának folyamataira. A program a kutatás helyszíneit a leendő disszertáció témájának megfelelően jelöli ki.

A Kulturális ökológia alprogram témakörei:

1. A tudománytörténetet, az antropológiai iskolák bemutatása. Az ökológia és a néprajz kapcsolatai. Az európai népek kulturális ökológiai vizsgálatának lehetőségei és módszerei.
2. Vallás és környezet. A környezeti elemek hatása a „magasvallásokra” és a törzsi társadalmak vallási rendszereire. Természetes és mesterséges környezet. A vallás környezetformáló ereje. A tér szakralizációja. A kereszténység és környezetformálás. Szakrális központok és tájformálás. A környezet és a vallás kölcsönhatásai.
3. A környező természetről, állat- és növényvilágról kialakult kép a paraszti társadalomban, a természetes növénytakaró és a termesztett növények kultúrtörténete. A természeti környezet haszonvételének formái a népi társadalomban.
4. Természeti erőforrások és helyi iparágak, természeti javak felismerése, birtoklása és a specializáció. Eltérő klimatikus, növényi- és állatföldrajzi viszonyok és az árucsere.
5. Környezetformálás az őskortól napjainkig, a mezőgazdaság környezetpusztítással járó hagyományos módszerei, erdőirtás, ugarfeltörés, erdőgazdálkodás, legeltetés, újabb környezetkárosító gazdasági ágak. Néprajz és környezetvédelem. A hagyományos gazdálkodás és természetvédelem.
6. Újrahasznosuló természeti értékek, természettudatos életmód kontra fogyasztói társadalom kulturális konfrontációja a mindennapi életvitelben. Hagyományos és modern eszközhasználat.